Őrtilos történelme

Őrtilos nevét először az 1400-as évek legelején említik oklevelek EWR formában. Ewr, Őr, Tilos, Őrtilos: ezeken a névváltozásokon ment át az évszázadok során a település.

Őrtilost 1406-ban említi először oklevél, ez idő tájt a Kanizsai család kezén volt. Földbirtokosai az idők során gyakran változtak. 1461-71-ben került a debrentei Himfiek birtokába. Az 1550. adólajstrom elhagyott helyként emlékezett meg róla, akkor földesurát Zalai Kelemennek hívták. A középkorban a földvári hegy helyén állt a falu, a XVII. század elején Szalay Jánost ismerjük tulajdonosként, de voltak földterületei a Bogyay, a Márkus, később pedig a Zichy családoknak is. Nevét állítólag onnan kapta, hogy a hajdan itt őrzött puskaporost raktárak őrével tilos volt érintkezni.

Az 1700-as évek elején a leírások Őr-t (Eör), mint római katolikus horvát falut említik. Manapság a községben fellelhető vezetéknevek (például Navracsics, Iváncsics, Kalinics, Spolarics) egyértelműen utalnak ezekre az időkre. Az 1760-as években már megindulnak magyar bevándorlások a faluba. Ebben az időszakban a leírásokban már két néven is említik, néha Őr, néha pedig Tilos néven. Ezeket még az 1800-as évek végén is felváltva használják különböző okmányokon. Szentmihály-hegy, az akkor még Légrád-hegyen (Légrád a Dráva túloldalán, ma Horvátország területén található község) 1740-ben felépített Szent Mihályról elnevezett falazott kápolnáról kapta ma is használatos nevét. A határban az őrhelyek sáncainak nyoma még ma is látható, de felfedezhető azoknak a sáncoknak a maradványa is, melyek mögött 1848-ban Perczel Mór a magyar sereg ágyúit rejtette el. Korabeli hadijelentésekből kiderül, hogy Perczel Mór személyesen vezényelte a magyar sereget Légrádhegyen.

Az 1848-as szabadságharcnak emléket állító, Dráva fölé emelkedő Festung a mai napig megtekinthető. Szentmihály-hegy ma Őrtilos község része, de 1949-ig jelentős része a Légrádban élők birtoka volt és át is járhattak azt művelni. Szentmihály-hegy a község mai napig lakott településrésze.